Az idei könyvhétre jelent meg Király Levente Óda a sörhöz című irodalmi sörolvasókönyve, ami egy, az író által összeállított antológia. A jó sör egyre nagyobb teret hódít ma Magyarországon, rácáfolva arra az elég együgyű közhelyes mondásra, miszerint magyar ember bort iszik. Egyre, másra nőnek ki a sörfőzdék is a földből, mind újabb ötletekkel versengve a fogyasztók kegyeiért. Termékeiket kézműves, illetve újabban a kraft szó használatával különböztetik meg a nagyüzemi (többnyire ihatatlan) löttyöktől. Zajlik a sörforradalom, igazán jó sört inni pedig sikk, divat lett, amiért hajlandók vagyunk kicsit többet áldozni, minőségi elvárásokat helyezve a mennyiség elé. Halkan jegyezzük meg, soha rosszabb divatot. Az antológia előszava is utal a sör mellékes, kissé mostoha szerepére, miszerint: “Ilyen sors jutott szegény sörnek: nem énekelt róla senki, nem lett vallási ceremónia része, lenézték, kiközösítették – még azt is hihetnénk, hogy nem itták.” Pedig dehogynem, csak hát ugye, a proli itala volt, viszonylag olcsó, viszont liter számra kellett inni, hogy hasson is, cserébe ellenben jóval több időt lehetett eltölteni együtt a kocsmában és pár sör után már azt sem bánta az ember, ha nem ér haza a fél nyolcas híradóra. Elég volt akkor már Szegvári Katit elérni a Stúdió nyolcvan akárhánnyal, hátha addigra már az asszony is megbékélve aludt a gyerekekkel, a kultúra pedig zavartalanul áradhatott szanaszét a lakásban. (Tovább)
