Az idei immár a tizenkettedik lesz a Főzdefesztek sorában. Az öt évvel ezelőtti Első Kézműves Sörfesztivál óta azonban nagyon sok minden megváltozott. És sajnos nem minden az előnyére. Az Első Főzdefeszt valószínűleg felejthetetlen marad a résztvevők – a kézműves sörfőzők és a kíváncsi közönség – számára egyaránt. A legoptimistább várakozást is felülmúló tömeg felkészületlenül érte a rendezőket és a kiállítókat egyaránt, de a közönség türelmesen várta ki a sorát és kóstolta végig a mintegy huszonöt pavilon kínálatát.
A siker vitathatatlan volt és ennek legfontosabb bizonyítéka, hogy ezt követően sokan adták fejüket sörfőzésre. A többség persze otthon, saját fogyasztásra kezdett el főzni, de akadtak, akik receptjüket egy-egy már működő főzdében gerillaként főzték meg és akadtak, akik megépítették saját sörfőzdéjüket is. Tucatnyi új sörfőzde kezdte el működését és a kézműves sör egyre népszerűbb lett Magyarországon.
Ez a népszerűség azt jelenti, hogy a közel ötven működő főzdében a hazai sörfogyasztás másfél százaléka készül, nagyjából 100-120 ezer hektoliter. Vajon sok, vagy kevés ez a mennyiség? Kérdés az is, hogy az évi egy-kétezer hektoliter kapacitású főzdék, hogy tudnak piacot szerezni? Be tudnak-e kerülni az üzletláncokba, tudnak-e szerződni kocsmákkal – ezek a növekedéshez elengedhetetlen feltételek. A legnagyobb kérdés persze az, hogy relatíve magas áraikon versenyképesek tudnak-e lenni a piacon, ahol elsősorban a jó minőségű import sörökkel kellene felvenni a versenyt?
Talán az idei év választ ad a kérdésekre. Mindenesetre nagy a mozgolódás, erősödik a verseny a kisüzemek között. Ezt jelzik a törésvonalak: a Kisüzem és a Kraft sörfesztiválok megrendezése és az is, hogy sokan maradnak távol az őszi Főzdefesztről. A fogyasztó ennek hasznát látja, hiszen versenyeznek kegyeiért, de a sörfőzők számára ez a verseny sokszor bizony a fennmaradásért folyik.
