Hogy Árpa Jankó nem lelkesedik túlságosan a kisüzemi sörökért, azért a szerinte elsősorban az ész nélkül használt amerikai, brit és új-zélandi komlók a felelősek. Nem mintha ellensége lenne a keserű söröknek, de nehezen tolerálhatja, ha egy sörnek, nincs gerince, ha a test csupán lélek nélküli, komlóízű buborékos víz. Annak idején Árpa Jankó sok sörfőzőt próbált meggyőzni, hogy ne igénytelen lágerekkel kísérletezzen, hanem jó minőségű nyersanyagokból sörkülönlegességeket főzzön. E szavai az ezredforduló táján többé-kevésbé pusztába kiáltott szavak maradtak.

A 2010-óta felbukkanó kisszériás sörök között már látható volt, a tendencia megfordulása, a kisipar sörfőzdék egyre nagyobb számba gyártottak, addig ismeretlen típusú söröket és szereztek több tízezres lelkes rajongótábort termékeiknek. Árpa Jankó egyet-egyet szívesen ivott közülük, így például a Keserű Méz, vagy a Grabanc is feliratkozott kedvenc sörei közé. A mostani Kiss Tamás próbálkozás viszont szíven ütötte! Az első korty után fel is kiáltott: ez kurva jó!

És valóban a viennák szépséges emlékét idéző Next Level végre nem a komlóra alapozza értékeit, még akkor sem, ha különleges Mandarina Bavariat használt Tamás, A minőséget a sör testét alkotó maláták hozzák, melyeknek ízei végre kiszabadulva a komló elnyomás alól előhozzák a klasszikus sörértékeket, a finoman megalkotott testet, a jól összehangolt ízeket és az a fajta könnyed, örömteli ihatóságot, a könnyű kortyot, amire Árpa Jankó oly régen áhítozott!