A Sörakadémia legutóbbi sörkóstolóján a négy magyar kézműves sör közül egyedül a Magyarhertelendi Kapucinus Kótyagos nem aratott osztatlan sikert. Pedig a címke és a honlap tanúsága egy egészen különleges sörrel állunk szemben. Idézem: (a Kótyagos) „különleges, alsóerjesztésű, szűretlen, bronzszínű, triplán komlózott lager típusú Búza sör”. Azaz a Kótyagós egy alsóerjesztésű búzasör.

Mármost eddig ismereteink szerint a búzasör – akár a bajor, akár a berlini, akár belga – felsőerjesztésű, vagy ritkán hibrid eljárással azaz alsó- és felsőerjedésű élesztővel készül. Ez utóbbi esetben egy láger típusú sört kevernek a fermentáció során össze egy klasszikus felsőerjesztésű búzasörrel. A német sörterminológiában ezt „Weissbierpils” néven nevezik.A Kótyagos azonban sajnos nem hozza sem a lager sörök letisztult ízvilágát, se a bajor búzák aromás frissességét, és a belga Wit különleges fűszeres zamatát sem. Ha már mindenképpen valamiféle analógiát keresünk talán a Berliner Weisse tejsavas savanykásságához áll legközelebb – csak ez egy jóval erősebb változat.

A Kótyagos íze még a vállalkozó szelleműnek nevezhető sörivók számára is nehezen sorolható be a szerethető, könnyen megszokható sörök közé. Tekintettel arra, hogy több üveggel is kóstoltunk, gyanítjuk, hogy a Kótyagos receptjével lehetnek gondok. Hogy mi, arra kíváncsian várjuk olvasóink megfejtését!