Az egyik legősibb magyar sörös szokás a halottas sör volt. Ennek lényege az volt, hogy a régi időkben a temetések után a gyászoló közönség, barátok, főleg pedig az a testület, amelyhez az illető halott tartozott, temetés után összeültek halottas torra. Ennek oklevelesen kimutathatóan mindig ser volt az itala. A szokás ősrégi időkbe nyúlik vissza. Minden nemzet életében megvan a nyoma, de leginkább ott van ázsiai törököknél és a régi magyar életben, a tatárjárást követő évtizedekig.
A szokás alapja az úgynevezett turus, vagyis toros volt, melynek lényege, hogy valamelyik nemes úr végrendeletében két-három jobbágyát felszabadította, ezeknek tekintélyes birtokot rendelt azzal, hogy maradékaik örök időkre, halála napján lakomával torolják meg neve emlékezetét.