A rántott gomba az egyik kedvenc ételem. Azon kevés dolgok egyike, amit hidegen is szívesen megeszek. A sörtésztában sült gomba sajnos csak frissen isteni. Én legalábbis csak melegen szeretem. Igaz a panírozás sok konyhai macerával jár, az előkészítés is szaporítja a mosatlan edények számát, és a sütést is "szaggal" jár, de néha ellenállhatatlan kényszer tör rám, hogy valami bundázottat egyek.
Leginkább magáért a bundáért, hiszen a megmaradt lisztből, tojásból, zsemlemorzsából is szoktam tésztát keverni egy kis petrezselyemmel, és ebből isteni gyerekkenyeret szoktam sütni. Szóval a panír a lényeg, felőlem hús helyett lehet benne hal, sajt, zöldség is – leggyakrabban a gomba – csak bundás legyen.
A sörtésztás változat elkészítése sem igényel túlzott szakértelmet. A tojásból, a világos sörrel, liszttel és kevés sóval sűrű palacsintatésztát készítek. Ha időm és úri kedvem engedi, akkor a tojásfehérjét elválasztom a sárgájától, és mielőtt a liszttel és a sörrel összekeverném, felverem kemény habbá. A tésztát kis ideig pihentetem, ezalatt előkészítem a gombát
Ez persze többnyire „sampinyon” – a közelbe ez kapható. A lábak végét levágom és alaposan megmosom a gombafejeket. Citromból, elnyomkodott fokhagymából, kevés fehérborsból és csipetnyi sóból pácot készítek, ezzel megkenegetem a gombát és csak ezután forgatom bele lisztbe, majd a sörös tésztába. Bundázás után azonnal rögtön bő és forró zsiradékba teszem. Ha minden oldalán szép aranybarnára sült, kiveszem a serpenyőből és lecsepegtetem. Zöldségágyon, vagy párolt rizzsel és valamilyen finom világos sörrel tálalom.
